Szokatlan dolog, hogy olyan társadalmi csoportnak kell kiállnia a helyzete javításáért, akikért már jó ideje jelentős nemzetközi verseny folyik.
Március 20-án az Európai Orvosok Állandó Bizottsága, az Európai Néppárt és a Zöldek közös szervezésében az egészségügyi munkaerőhiányról szóló ülést tartottak az Európai Parlamentben, melyen harminc országból vettek részt az orvosokat képviselő szervezetek, köztük a Magyar Orvosi Kamara. A résztvevők egységes európai egészségügyi munkaerő stratégia kidolgozását szorgalmazták. Az orvosok hiánya már minden európai országban probléma, a munkaerő áramlásából adódóan pedig rosszabb a helyzet azokban az országokban, ahol a munkakörülmények, az orvosok függetlensége és a fizetések kedvezőtlenebb feltételeket teremtenek.
Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint az orvosok és ápolók hiányát illetően nem átmeneti jelenségre kell készülni, mivel a középiskolás korosztályban csökken a terület népszerűsége a korábbiakhoz képest. A munkaterhelés mértéke, rugalmassága és a szakmai szabadság vezető szerepet játszanak abban a döntésben, hogy a fiatalok milyen területen szeretnének dolgozni.
Ezt a környezetet figyelembe véve érdemes a MOK és a MOSZ március 8-án rendezett demonstrációját értékelni.
Mindenekelőtt, a megtelt Kossuth tér fontos, megerősítő üzenet az egészségügy társadalmi megbecsültségét illetően. Érzékelve, hogy az orvosok és az egészségügyi dolgozók nemcsak saját jogaikért, hanem a betegek érdekeiért is az utcára vonultak, a társadalom mellénk állt. Remélhetőleg erősödik az a gondolat is, hogy az egészségügy állapota nem csupán az orvosok és ápolók szakmai kérdése, hanem mindannyiunk jövőjét befolyásoló közügy. Fontos, hogy a közvélemény figyelmét tartósan fenntartsuk, alakítsuk, ezért a tüntetés nem csupán pillanatnyi nyomásgyakorlás, hanem hosszú távú kampányunk egyik lépése. Folytatjuk a munkát, hogy fokozzuk az orvosok és az egészségügy társadalmi támogatását, ezzel a politikai fontosságát.
Reméljük azt is, hogy nemcsak a lakosság felénk irányuló szolidaritását, hanem a mi belső, közösségi összetartozásunkat is építjük. Erre szükség van, mert sajnos jelenleg erős nyomás alatt áll az orvostársadalom. Az orvosok béréről szóló irreális, a tarsadalmat félrevezető kommunikáció, amely mellett a valóságban a bérek két éve tartó elhanyagolása jellemző, valójában arra szolgál, hogy a rendszerszintű problémákért a felelősséget a gyógyítók felé tereljék.
E kommunikáció mellé társulnak a kifejezetten represszív intézkedések: a ki nem adott szabadságok, a kórházakba tervezett arcfelismerő kamerák, vagy hogy a bilincsben elvitt orvosokat fizetett facebookos hirdetésben mutatja be a közmédia.
Fogynak a gyógyítók Európában, és jelenleg nem úgy tűnik, hogy a magyar orvosokat társadalmi értéküket felismerve kezeli a kormányzat. Érdemes volna megtalálni a közös nevezőt, az elhallgattatás és a politikai támadások helyett párbeszédet folytatni az orvosokkal, mert nem csupán megtartani kellene minket, hanem egy tíz éven át tartó reformot véghezvinni az aktív közreműködésükkel. Ellenségként kezelve az orvosokat ez nem fog menni.
A kamara proaktívan tesz a megoldásért. Amellett, hogy védjük tagjainkat például jogi és tájékoztató eszközökkel, a szakdolgozói és gyógyszerészi társkamarákkal együtt egy problématérképet és konszenzusos megoldási javaslatokat dolgozunk ki, amelyeket az egészségügy, az államigazgatás és az ipar szereplőivel is egyeztetni fogunk. A cél, hogy a szakmai konszenzus kijelölje az orvostársadalom elvárásait és egyben demonstrálja a rendszer javítása irányába mutató tettrekészséget is.