A 2024. novemberi 29-i küldöttközgyűlés óta eltelt fél évet a kamara belső szervezeti és szakmai életét tekintve is intenzív időszakként jellemezhetjük.
A kamara függetlenségét megőrizve igyekszik a hivatást – és ezáltal a társadalmat – szolgálni. Egy köztestület működésének, feladatellátásának sikerességét jelentősen befolyásolja az egészségügy szereplőivel, így a döntéshozókkal való kapcsolata, az együttműködés minősége. Elmondható, hogy a szakmai javaslatok mellőzése, az egészségügyi költségvetés deficitje, a béreink értéktartásának elmaradása, az egészségügyi dolgozókkal szembeni átható bizalmatlanság fokozódó korlátot jelentenek a működésünk során.
Az alábbiakban részterületekre bontva röviden bemutatjuk az elmúlt időszak legfontosabb eseményeit, eredményeit és küzdelmeit. A munkát továbbra is hittel és felelősséggel igyekszünk elvégezni. Nyitottak vagyunk a hibáinkfi, gyengeségeinket illető visszajelzésekre is, hiszen így tudunk javítani, jobbak lenni.
Érdekképviselet
Az érdekképviseleti tevékenységünk szakmai és munkavállalói területekre bontható. Különösen az utóbbi, inkább a klasszikus szakszervezeti profilhoz illő tevékenységben a MOK és a MOSZ közötti szövetséget is erősítettük, a két szervezet közötti kommunikáció és együttműködés javult.
Nagyon fontos érdekképviseleti eredmény, hogy a háziorvosok pertársaságai által indított perek az elmúlt hónapra kúriai döntésig jutottak. Ezek kimondják, hogy a háziorvosoknak kötelességük részt venni az ügyeletben, de a szerződések nem lehetnek egyoldalú diktátumok, azok tartalmában megegyezésre van szükség. Ezzel egy nagyon fontos, az ország összes háziorvosát érintő jogvédelmi lépést tettünk.
A bérezés kérdésében csak ígéreteket kaptunk, és ezt nem tekintjük eredménynek. Az iskolafogászat és az ügyeleti díjak finanszírozásának korrigálására konkrét számbeli ígéretek érkeztek, de a tényleges előrelépés elmaradt. A kormányzati kommunikációban megjelenő orvosi bérekről hivatalos adatot kaptunk, melyből kiderült, hogy a kormányzat a közvélemény felé az orvosok egy tízezer fős szelektív csoportjában számított, az összes túlmunkát és mozgó juttatást beszámítva, a fizetések bruttó összegét kommunikálta átlagos orvosi bérként.
Különösen aggasztónak tartjuk a ki nem adott szabadságokat és az arcfelismerő rendszerek bevezetését. Mindkettő alapvető jogokat sérthet, ezek miatt a jogérvényesítési lépések folyamatban vannak.
Szakmai feladatok
Sajnálatos módon az elmúlt időszakban azt tapasztaltuk, hogy a kormányzat által korábban megígért szakmai részvételi lehetőségek csak részben valósultak meg. Így például az antibiotikum-kontroll, a kódkarbantartó bizottság és a szakmai kollégium két tagozatába történő miniszteri meghívást rendszeres ülés vagy érdemi munka nem követte. A jogszabályokat jellemzően megkapjuk véleményezésre rövid határidővel, javaslatainkat azonban kis részben veszik figyelembe, az előkészítésbe pedig igen korlátozottan vonják be az orvosokat. Az elmúlt évekhez hasonlóan úgy jellemezhető, hogy az ágazat irányítása nem veszi eléggé figyelembe a gyakorlati tapasztalattal rendelkező orvosok visszajelzéseit.
A kamara által javasolt orvosnyilvántartás továbbra sem működik. A KSH orvoslétszámadatainak háttere az annak ellentmondó OKFŐ-adatok fényében nem értelmezhető. Tisztázó kérdéseinket megküldtük az intézménynek, válasz egyelőre nem érkezett.
A BM Alapellátási Munkacsoport működik, hatékonysága közepesnek mondható, például a két éve javasolt jogszabály-módosítások a háziorvosok kompetenciabővítéséről még váratnak magukra. Jó együttműködés jellemzi a Háziorvos Munkacsoportot és a JIR fejlesztéséért felelős helyettes államtitkárságot.
Az új, belügyminisztériumi etikai rendszer problémáit a hétköznapokban észlelhetjük, az etikai határátlépések gyakoribbá válnak, a hivatás morális váza törékenyebb lett. Részben a magyar orvostársadalom etikai önrendelkezését ért politikai támadásra válaszul az Orvos Világszövetség 2025 áprilisában határozatot fogadott el az autonómiát biztosító etikai keretrendszerek megtartásának fontosságáról.
Társadalmi szerep
Az elmúlt hat hónapban legtöbb erőforrásunkat arra fordítottuk, hogy hivatásunk és az orvosközösség társadalmi pozícióját erősítsük. E döntés mögött az állt, hogy a társadalom fokozatosan kezdte elveszíteni bizalmát az ellátórendszerben és annak szereplőiben. Az elmúlt években az orvosellenes hangulat kifejezetten fokozódott. Felméréseink szerint kollégáink 82 százaléka érzékelt ilyen jelenséget. Két fő tényező ennek hátterében mindenképpen kiemelendő. A koronavírus-járvány lezajlását követően a lakosság átható tapasztalata lett, hogy az egészségügy nem tudott visszatérni a korábbi ellátási kapacitáshoz sem. Ehhez a valós érzethez járultak hozzá a kormányzat részéről olykor explicit módon, máskor csak sugalmazóan tett megnyilvánulások, hogy ezért az orvosok a felelősek. Az egészségügyi dolgozók erőfeszítései, a rengeteg túlmunka, a pozitív hírek nem jelentek meg, miközben például fizetett hirdetésben terjesztették a közösségi médiában a bilincsben elvezetett orvosokat illusztráló képeket, és teleplakátolták az országot manipulatív, félrevezető hirdetésekkel az orvosok béréről.
A magyarok egészsége többet érdemel címet viselő kampányunk során ezért kifejezetten a lakosság szempontjából közelítettük meg az egészségügy zavarát, az ehhez társítható, hivatalos statisztikai adatokkal alátámasztott jelenségeket. Kampányunk során honlapot indítottunk, közösségimédia-posztokat készítettünk, óriásplakátokat helyeztünk ki, podcastokat és médiapartnerségi projekteket indítottunk. Őszintén beszéltünk arról, hogy mi, orvosok is áldozatai vagyunk az egészségügy finanszírozási deficitjének és a harmincc éve elégtelen kormányzati figyelemnek.
Március 8-án a Kossuth tér megtelt, soha ennyien nem álltak ki az egészségügy mellett. A közösségi médiában 15 millió megtekintést generáltak a posztjaink, mintegy 4 millió felhasználót értünk el.
Valószínűleg tettünk érdemi lépéseket az egyik célunk irányába. Bár mérni ezt nehéz, de egyre több olyan diskurzus jelent meg a médiában és a kommentszekciókban, mely az egészségügy alulfinanszírozásból és irányítási problémákból eredő hibáiért nem a benne dolgozókat teszi felelőssé. A költségvetés ismeretében ugyanakkor elmondhatjuk, az a kitűzött cél, hogy legalább a működés szinten tartásához szükséges 500 milliárd forint pluszt biztosítsa a költségvetés, nem teljesült. A kormányzat emelt az egészségügy finanszírozásának teljes összegén, de sajnos az infláció miatt ez valójában relatív csökkenést jelent. Elfogadni ezt nem szeretnénk. Takács Péter lapzártakor érkező nyilatkozata arról, hogy a következő két évben nem várható bérkorrekció az egészségügyben, olyan álláspont, melyet el nem fogadhatunk, és tennünk kell ellene a rendelkezésre álló eszközeinkkel.
Közösségépítés
A Magyar Orvosi Kamarának jelenleg 31 987 tagja van. Nem következett be nagy lemorzsolódás, a tagok kitartanak a kamara mellett. Továbbra is tennünk kell azért, hogy egy szolgáltató, a tagsági viszonyt tartalommal megtöltő szervezet legyünk, nem csak a szolidaritásra építünk. Az elnökség és a küldöttek közötti havi informális online találkozók mellett rendszeresek a felmérések, hogy szem előtt tarthassuk a tagság számára legfontosabb pontokat. A MOK Akadémián az idei volt a legsikeresebb év, kedvezményeket kínálunk a tagoknak, több területi szervezetnél orvosklubok erősítik a valódi közösségek formálódását.
Nemzetközi kapcsolataink is megerősödtek – a CPME, a WMA, a CED és az FDI tagjai vagyunk. Részt vettünk a WHO-val az orvosok és ápolók egészségét felmérő adatgyűjtésben, és magunk is végzünk e téren reprezentatív vizsgálatot.
A pályakezdő orvosok bevonását illetően javítanunk kell az eredményeinken.
A kamara működése
Jogszerű működésünk szempontjából fontos feladatunk az új alapszabály előkészítése lett. A széles körű konszenzus érdekében ezt az Alapszabály Kodifikációs Bizottság éltrehívásával, a területi szervezetek és két külső jogász szakértő bevonásával, intenzív munkában végeztük el, a folyamatot Meglécz Katalin alelnök asszony koordinálta. Az alapszabály kiegészítő részei lesznek szabályzatok (például etikai-fegyelmi, pénzügyi, kommunikációs), melyeket a második félév során dolgozunk ki és fogadhatunk el.
Az elmúlt időszakban ismertük meg az Országos Felügyelőbizottság szisztematikus auditjának eredményét, mely rámutatott arra, hogy a MOK működése igazításra szorul. Egyfelől jogos igény, hogy a kamara többet fordítson közvetlenül a tagok szolgáltatásaira – a költségvetésnek jelenleg 10-20 százaléka jut vissza közvetlenül ilyen célra. Másrészt, bár nagy hivatalrendszerünk van, mely országosan biztosítja a fizikai jelenlétet, ugyanakkor egy jóval kisebb csapatra hárul az orvosszakmai feladat, mely jellemzően önkéntes, társadalmi munkában zajlik. A szakmai működés a területi szerveződési modellben hajlamos elaprózódni, érdemes volna országosan összefogni legalább az azonos ellátási területen (például alapellátás, járóbeteg-ellátás stb.) dolgozó kollégákat. Utóbbit szolgálja az új alapszabályban a tagozatok létrehozása, mely összeköti egymással a tagokat az ellátási formák szerint.
Tisztelt Kollégák!
A Magyar Orvosi Kamara továbbra is az a közösség, amely nemcsak szakmai érdekképviselet, hanem a hivatás lelkiismerete is.
Az elmúlt két nehéz év bebizonyította: ha az út rögös és a fogadtatás sokszor ellenséges is, de egységben, munkával megtarthatunk egy olyan orvosi hivatásrendet, amelynek van tartása, ereje, és méltósága.
Köszönöm munkájukat a betegért és a kamaráért!