Antall József híres, sokat idézett mondata – „Tetszettek volna forradalmat csinálni” – most különösen érvényes az orvostársadalom számára.
A magyar egészségügy helyzetét alapvetően határozza meg az orvosok és ápolók elégtelen száma és ezzel párhuzamosan a megfelelő finanszírozás hiánya. E két kulcsprobléma – amellett, hogy a rossz finanszírozásból adódó rossz munkakörülmények eleve rontják a további munkaerőtoborzás esélyét – egyéb tényezőkkel együtt ellátási zavart okoz. Az egészségügy vezetése ugyanakkor a finanszírozás javítása helyett továbbra is a megszorításokban és regulációs eszközökben keresi a kiutat. Jól láttuk, hogy az elmúlt években milyen elképzelések mentén gondolkodott a kormányzat az ellátási kapacitások növeléséről: korlátlan kirendelések, szabadságok elvétele, havi hat ügyelet elrendelése, pihenőidő lecsökkentése, arcfelismerő kamerarendszerek telepítése. Közben az infláció minden hónapban harap a bérekből, azok reálértéke csökken és így idővel újra beköszönthet az az egzisztenciális feszültség, amelyben a társadalom egyik legnagyobb értékű szolgálatát végző hivatás évtizedekig sanyargott. Közben persze a pálya vonzereje tovább romlik, súlyosbítva a munkaerőhiányt.
2025 végére egyértelműen határhoz érkeztünk. Az országgyűlési választások előtti pár hónap ugyanis jó ideig az utolsó időszak lesz, amikor az orvostársadalom egységes, határozott fellépéssel még érdemben változtathat a munkakörülményein és a betegellátás finanszírozásán. Ez, a választások előtti időszak az egyetlen, amikor a politika még képes és hajlandó döntéseket hozni az egészségügy finanszírozásának érdemi javításáról, beleértve a béreket is. Persze csak abban az esetben, ha teszünk azért, hogy a kormányzat változtasson eddigi gyakorlatán. Ha csöndben arra várunk, hogy helyzetünk majd magától, a hatalmat gyakorlók jóindulatától vagy bölcs belátásától javul, akkor nem csupán a bérkorrekciótól esünk el, de a munkakörülmények egyéb tényezőit illetően is kiszolgáltatottá válunk.
A politikai akarat változásához most konkrét tettekre van szükség, nem elég az online kiállás, cselekvésre, nyomásgyakorlásra van szükség.
Ebben a lapszámban közöljük azt a nyilatkozatot, amellyel mindenki csatlakozhat a fokozatos, szervezett közös nyomásgyakorláshoz. Ez a dokumentum biztosítja, hogy a kamara követelései mögött valódi emberek ereje áll – nem puszta virtuális tetszésnyilvánítás formájában, hanem aláírt, felelősségteljes kiállásként.
Akik ezt a nyilatkozatot visszaküldik, többféle formában is részt vállalhatnak majd a közös fellépésben. Természetesen reméljük, hogy a kormány időben jobb belátásra tér, és így nem lesz szükség a tiltakozás potenciálisan és átmenetileg a betegellátás folytonosságát veszélyeztető formáinak alkalmazására. Fontos azonban leszögezni: az egészségügyi szolgáltatás megszervezése, ahhoz a megfelelő munkakörülmények biztosítása az állam feladata. Az orvosok eddig is a végletekig kitartva, sokszor a saját egészségüket kockáztatva tartották működőképesen a rendszert. Most magunkért kell kiállnunk – és ezt azért is tesszük, hogy a betegeknek hosszú távon is legyen ellátása.
A tét nagy. A nyomásgyakorlás sikere meghatározza a következő évtizedet, a szakmaiságon túmutatva életünket is. Az értelmiség a világon mindenhol elveszítette pozícióit. A politikai hatalom az online térben már nem szorul az intellektuális elit által működtetett olyan információs csatornákra és szűrőkre, mint az oktatás és az újságírás. Az értelmiség megkerülhetővé vált (és sajnos ez látszik is a világon). Az orvostársadalom speciális tudása miatt még kivételezett helyzetben van: most még ott van a lehetőség, hogy egységesen fellépve megmutassa, társadalmi erőként és szakmaként sem félreállítható. De ehhez össze kell fognunk; ez a hivatásunk, a betegek és a jövő orvosainak érdeke.
Kérjük, olvassák el a nyomásgyakorlásról írt gyakori kérdéseket és küldjék vissza az aláírt nyilatkozatot kitöltve, befotózva az osszefogas@mok.hu címre.Ez az első lépés. Ezt követően november 29-én a Magyar Orvosi Kamara országos küldöttközgyűlést tart, hogy szükség esetén széles körű felhatalmazással és egységes akarattal kezdhessen bele a nyomásgyakorlás következő szakaszába.