Szerkesztőségünk szomorúan és mély együttérzéssel értesült kollégánk, dr. Szepesi András haláláról. Különösen nehéz érzés olyan embertől búcsúzni, aki elődöm volt jelen folyóirat főszerkesztői pozíciójában, és aki meghatározó volt a lap koncepciójának kialakításában. Bár a szakmapolitika széles palettájának külön pontjain álltunk és dolgoztunk, személye és munkássága iránti tiszteletünk tiszta és töretlen. Publicisztikái évtizedek óta meghatározóak voltak a szakma hangjának hallatásában, halálával fájdalmas űr keletkezik a szakmánkban és az orvosi publicisztikában egyaránt.
Munkássága azonban messze nem merült ki írásaiban. Teljes életműve bemutatásában az egyik leghitelesebb összefoglalót épp életművének egyik legfontosabb állomásán, a Weborvos portálon publikálta a Weborvos főszerkesztője, Radnai Anna. Az ő engedéléyvel búcsúját most mi is megjelentetjük.
Az eredeti írás itt olvasható.
„Dr. Szepesi András mindig jókedélyű, biztos belső tengely által vezérelt, mindenki felé segítő szándékkal forduló ember. Jelenlegi dimenziónkat tekintve volt. Élete ugyanakkor nem kizárólag spirituális megközelítéssel mondható, hogy nem ért véget. Aki csak ismerte – ami szakmai körökben azt jelenti: mindenki – őriz róla emléket, amiben Szepesi András elintézte, Szepesi András elmagyarázta, Szepesi András elsimította, Szepesi András megteremtette – a semmiből.
Ő volt az egyik utolsó polihisztor, aki szerteágazó tudásával sohasem kérkedett, hanem átszőve azt mély emberségével és – ha csak helye volt, humorérzékével – közkinccsé tett. A hozzá közelállók pedig egészen kivételes ajándékokat kaptak tőle – tudást, figyelmet, feltétel nélküli szeretetet. Nem egy ember egész egzisztenciáját és pályáját.
Én huszonöt éves koromban ismertem meg, ő volt az első főnököm egészségügyi újságírói pályám kezdetén. Életreszóló élmény volt ilyen fiatalon belecsöppenni az ő világába, mert ahogyan az egészségügyben és holdudvarában élt és alkotott, úgy érdemes általánosan élni és alkotni.
András, biztosan megfáradtál az utóbbi időszak nehézségei közepette, de egészen biztos, hogy nem fáradtál el – örökifjú lelked kísérje tovább szeretteid életét.
Dr. Szepesi András Weborvoson található publicisztikái – melyeket betegsége súlyosbodásáig folyamatosan írt – soha nem évülnek el.
Dr. Szepesi András pályaképe
Dr. Szepesi András 1947. november 29-én született Miskolcon. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1966-ban kitűnő eredménnyel érettségizett. Orvosi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen folytatta, ahol 1972-ben általános orvosi diplomát szerzett summa cum laude minősítéssel.
Pályáját a klinikai gyógyítás területén kezdte: 1972–73-ban a Veszprém Megyei Kórház Baleseti Sebészeti Osztályán dolgozott segédorvosként, majd 1973 és 1977 között az Országos Traumatológiai Intézetben alorvosként és tudományos munkatársként tevékenykedett. 1977-ben általános sebészeti, 1981-ben traumatológiai szakvizsgát tett. A traumatológia egész pályafutását végigkísérő, meghatározó szakmai terület maradt számára.
1977–78-ban az Egészségügyi Minisztériumban főorvos-főelőadóként dolgozott, majd 1979 és 1987 között ismét az Országos Traumatológiai Intézetben folytatta munkáját, ahol tudományos munkatársi, később osztályvezető főorvosi feladatokat látott el. 1987 és 1989 között újra az Egészségügyi Minisztériumban tevékenykedett, ekkor főosztályvezetőként és főcsoportfőnökként vett részt az egészségügyi irányítás munkájában.
1989–91 között az Országos Traumatológiai Intézet főigazgatójaként dolgozott, majd 1991–92-ben az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főosztályvezetője, országos főorvosa volt. 1992–93-ban az Országgyűlés Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottságának tagjaként vett részt a társadalombiztosítási rendszer felügyeletében.
Az 1990-es évektől egyre hangsúlyosabb szerepet vállalt az egészségügy gazdasági, biztosítási és menedzsment területein is. 1993–97 között az OMKER Rt. orvos igazgatójaként dolgozott, majd 1997-től a Perfekt Gazdasági Oktató, Kiadó és Tanácsadó Rt.-nél egészségügyi intézményi tanácsadással foglalkozott, vezető tanácsadóként és igazgatóhelyettesként. 2007-től a KATÓ és Társa 2003. Tanácsadó Kft. vezető tanácsadója volt. 2008-tól nyugdíjasként is aktív maradt szakmai tanácsadói és szerkesztői munkájában.
Szakképzettségeit folyamatosan bővítette: 1993-ban biztosítási orvosszakértői képesítést, 1995-ben gyakorló kórházi menedzseri, 1998-ban egészségügyi közgazdász–menedzseri végzettséget szerzett.
Oktatói tevékenysége már egyetemi éveiben elkezdődött: 1968–69-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetében vezetett tudományos diákköri gyakorlatokat, 1969–72 között a SOTE Társadalom-orvostani Tanszékén dolgozott díjas demonstrátorként. 1981 és 1991 között az Orvostovábbképző Intézet, majd a HIETE Traumatológiai Tanszékén oktatott a baleseti ellátás szervezése tárgykörében. 1993–98 között a SOTE Társadalom-orvostani és Orvostörténeti Tanszékének külső tanszéki munkatársa volt, az egészségügyi finanszírozás témájában. 2001-től a Debreceni Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Iskolájában oktatott, 2006-ban címzetes egyetemi docensi címet kapott.
Szakmai és tudományos közéleti szerepvállalása is jelentős volt. Tagja volt többek között a Magyar Orvosi Kamarának, a Magyar Traumatológus Társaságnak, az Osztrák Baleseti Sebész Társaságnak, a Magyar Kórházszövetségnek, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének, a Magyar Életbiztosítási Orvosok Társaságának és a Magyar Egészségügyi Menedzser Klubnak.
1991-től az AHICO Első Amerikai–Magyar Biztosító Rt. vezető orvos-tanácsadójaként is dolgozott. 2003-tól a KÓRHÁZ, a Magyar Kórházszövetség lapjának, 2006-tól a Magyar Orvos című szaklapnak volt főszerkesztője.
Nemzetközi tapasztalatait számos külföldi tanulmányút és munkavállalás során szerezte: dolgozott Németországban és Ausztriában, tanulmányozta több európai ország és az Egyesült Államok egészségügyi és biztosítási rendszerét, részt vett nemzetközi vezetőképző programokon.
Munkásságát több rangos kitüntetéssel ismerték el, köztük 1984-ben a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával, 1998-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, valamint a Traumatológiai Intézet rekonstrukciójáért és az 1997-es egészségügyi és egészségbiztosítási törvények előkészítésében végzett munkájáért kapott elismerésekkel.”