A Magyar Orvosi Kamara minden mandátumát illetően intenzív időszakban van: egyszerre kell lépéseket tennünk a hivatás alapértékeinek védelméért, folytatnunk éles szakmapolitikai vitákat az orvosi kompetenciákról, és érdekvédelmi tevékenységet ellátni a „terepen”, a kollégák munkakörülményeinek javításáért.
A hivatásunk fundamentuma, az orvosi autonómia kérdéséről január 23-án a Semmelweis Egyetem falai között rendeztünk szimpóziumot, kiemelve az orvosi etika aggasztó magyarországi helyzetét. Előadóink között köszönthettük az Orvos Világszövetség főtitkárát, Otmar Kloibert, Az Európai Orvosok Állandó Bizottságának elnökét, Ole Johan Bakkét, és Andreas Botzlart, a Német Orvosi Kamara elnökségi tagját, akik a nemzetközi orvosszakmai szervezetek tapasztalatait és álláspontját ismertették. Valamennyi felszólaló hangsúlyozta: az orvosi etika alapja az önkéntes elköteleződés és a szakmai felelősség. Az etikai normák nem választhatók el mesterségesen a szakmai kérdésektől, hiszen az orvosi hivatás lényege éppen a szakmai tudás és az erkölcsi felelősség egységében áll. Az a törekvés, amely az etikai és szakmai dimenziókat adminisztratív eszközökkel külön kezeli, hosszú távon gyengíti a hivatás integritását és az orvostársadalom önszabályozó képességét. Ezzel a nemzetközi szervezetek – és kiemelten az orvosi etika alapdokumentumait gondozó Világszövetség – egyértelműen kiálltak amellett, hogy az orvosi etikai eljárások kerüljenek vissza a kamarához, és kötelező tagság garantálja a hivatás védelmét.
A rendezvényt követően miniszteri szintű egyeztetésre került sor. Pintér Sándor miniszter úr javaslatot tett arra, hogy a Magyar Orvosi Kamara működtessen etikai bizottságot. A részletszabályok kidolgozására munkacsoport felállítását helyezte kilátásba, amelynek összehívására ugyanakkor mindeddig nem került sor. A minisztérium emellett biztosította a nemzetközi szervezetek jelen lévő képviselőit arról, hogy a kamarát bevonják a szakmai kérdéseket érintő egyeztetésekbe.
Ezzel sajnos éles ellentétben áll, hogy a kamara a gyógyszerrendelési jogkörök gyógyszerészekre és emelt hatáskörű ápolókra történő kiterjesztéséről szóló jogszabálytervezetet mindössze társadalmi egyeztetés keretei között, hatnapos határidővel kapta meg. A tervezet maga számos szakmai problémát vet fel, amelyekre a kamara a rövid határidő ellenére javaslatot fogalmaz meg. Az alapvető gond azonban túlmutat a konkrét jogszabályon: az orvostársadalom érdemi bevonásának hiánya mára általános kormányzati stratégia lett, és e konkrét jogszabály példáján is bemutatható, hogy ez betegbiztonsági problémákhoz vezet.
Az ágazatirányítási, vezetési stratégia problémája megjelenik abban a kamarai tanulmányban is, amely az állami és magánszektorokhoz kapcsolódó viszonyulást mérte fel az orvostársadalomban. Erős üzenet, hogy az állami szektorból a magánellátásba történő státuszváltás első számú oka már nem az anyagi motiváció. Az orvosok jelentős része azért hagyja el az állami rendszert, mert nem tapasztal kiszámítható működési környezetet, elégedetlen az ágazati irányítással, valamint a kommunikáció minőségével. A béreknek elsősorban az inflációkövető rendezését tartják fontosnak a kollégák – ez is a stabilitás és a tervezhetőség iránti igényt tükrözi.
Ha az ágazat és a kórházak vezetése meg akarja tartani az orvosokat az állami egészségügyben, akkor az irányítási módon jelentősen változtatni kell. Az elmúlt időszak eseményei azonban inkább az ettől való távolodást mutatják. Több helyen is éles ellentétek bontakoztak ki, amelyek nem elszigetelt konfliktusnak tekinthetők, hanem egy mélyebb, bizalmi és működési válság tünetei. Zalaegerszegen például a radiológus kollégákat jogi eljárásban segítjük, mert a törvényben garantált, a bíróság által megítélt szabadságuk érvényesítéséért is küzdeniük kell a munkáltatóval szemben. Budapesten pedig pszichiáterek fogtak össze szakmai autonómiájuk megőrzése érdekében, és olyan magától értetődő dolgokért kell közösen kiállniuk, mint hogy az ügyeletekben legyen szakterületi orvos, és az országos pszichiátriai és addiktológiai intézet vezetőjének legyen szakvizsgája pszichiátriából. A munkakörülményekhez kapcsolódnak a bérkérdések is. Januárban a minisztériummal a bérek fejlesztéséről is tárgyaltunk, ám ebben a kérdésben elutasító állásponttal találkoztunk. Így kijelenthető, hogy az elmúlt másfél évtizedben ez az egyetlen olyan kormányzati ciklus, amelyben nem történt lépés az orvosi bérek fejlesztésére, értékének megőrzésére.
Az anyagi forrásokhoz tartozik, hogy a fenti szimpóziumon Bidló Judit helyettes államtitkár kijelentése, miszerint a kormány az egészségügyi stratégia meghatározásakor nem gazdasági szempontokat vesz figyelembe, élénk reakciót váltott ki a hallgatóság körében. Az orvostársadalom mindennapi tapasztalatai ugyanis ezzel ellenetétesek: a humánerőforrás-hiány, az infrastruktúra állapota és az ellátórendszer finanszírozási korlátai világosan jelzik a forráshiány strukturális természetét.
A kamara ezért nemcsak szakmapolitikai, hanem társadalmi párbeszédet is kezdeményezett az egészségügyre fordított forrásokról. Háziorvosi tájékoztató kampányunk célja, hogy az állampolgárok világos képet kapjanak a magyar egészségügy finanszírozási helyzetéről, különösképp arról, hogy a hazai rendszer az Európai Unió átlagának mindössze feléből működik. Ez a tény számos, a betegek által is érzékelhető problémát magyaráz. Emellett Realitás Projektünk keretében az egészségügyi infrastruktúra tényleges állapotáról is tájékoztatjuk a nyilvánosságot fotók formájában.
Az orvosi autonómia nem privilégium, hanem a betegellátás minőségének egyik alapfeltétele. A szakmai és etikai önrendelkezés erősítése, a valós egyeztetés és a kiszámítható működési környezet megteremtése közös érdek. Ma Magyarországon ezért az autonómiáért a kamara tud szervezetten, legitim módon és következetesen kiállni.
Ezért külön köszönet illeti mindazokat a kollégákat, akik tagjai maradnak a kamarának, és ezzel aktívan elköteleződnek a szakmai önrendelkezés fontossága mellett. Ritka jelenség az, amikor egy hivatás képviselői – talán egyedüliként a hazai szakmák között – ilyen mértékben képesek összezárni alapvető értékeik védelmében.
A kamara jelenlegi vezetése egyértelmű jövőképet képvisel: pártpolitikától független, ugyanakkor szakmapolitikailag aktív, kezdeményező és felelős szerepvállalást. Olyan kamarát képzelünk el, amely megfelelő jogosítványokkal, valós egyeztetési lehetőségekkel és erős tagsági felhatalmazással képes betölteni hivatásrendi szerepét. Az autonómia helyreállítása az orvosok és a betegek közös érdeke.